Filozófia tanári MA

Filozófia tanári MA

A Filozófia tanári MA csak kizárólag második (vagy újabb) tanári szakképzettségként végezhető el, 50 kredit értékű szakterületi ismeret teljesítését követően.
Ilyen szakterületi ismeret lehet a Szabad bölcsész alapszak Esztétika, Etika vagy Filozófia szakiránya, illetve akármilyen alapszakhoz kapcsolódó Esztétika, Etika vagy Filozófia minor szakirány.
A felvételin a motivációs levél megbeszélése, a tágabb filozófiai érdeklődés megvitatása, az esetleges korábbi filozófiatörténeti és filozófiai tanulmányok áttekintése zajlik; az egyes filozófiai területek releváns ismeretköreinek rövid összefoglalását az alábbi táblázat tartalmazza. Ezek közül természetesen csak a jelentkező által már korábban elvégzett tanegységek áttekintésére kerülhet sor.

 

Áttekintés

Logika

A tantárgy célja a modern logika alapvető fejezeteinek megismertetése és eszközrendszerének elsajátíttatása olyan szinten, hogy a hallgató képessé váljon a szakterületén előforduló kijelentésrendszerek, következtetések logikai szerkezetének feltárására, illetve a következtetések helyességének formális ellenőrzésére. Az anyag magában foglalja a klasszikus elsőrendű logika szisztematikus felépítését és legegyszerűbb (extenzionális) általánosításait; az elsőrendű logika és az elsőrendű elméletek metaelméletét; valamint (választhatóan) a logika egyes magasabb szintű fejezeteit (modális, intenzionális, dinamikus logika), és betekintést nyújt a logika alkalmazási lehetőségeibe a következő társdiszciplinákban: matematikafilozófia, nyelvfilozófia, metafizika. A tanulmányozandó tárgykörök a következők: A logika tárgya, kategóriarendszere; Arisztotelész kategorikus szillogizmusai; igazságfunktorok; kvantorok és predikátumok; a következtetések ellenőrzésének módszerei; a klasszikus elsőrendű logika nyelve, szemantikája; a klasszikus predikátumkalkulus; elsőrendű elméletek; alapvető metalogikai eredmények; másodrendű és típuselméleti logika.

Tankönyvek, kézikönyvként használható szakirodalom:

Madarászné - Pólos L. - Ruzsa I., A logika elemei. Osiris, Bp. 1999.
Ruzsa I. - Máté A. , Bevezetés a modern logikába. 1997.
Ruzsa Imre, Klasszikus, modális és intenzionális logika. Akadémiai Kiadó, Bp. 1984.
Ruzsa Imre, Logikai szintaxis és szemantika I.-II. Akadémiai Kiadó, Bp. 1989.
Gabbay - Guenthner, Handbook of Philosophical Logic I., II. Reidel, 1985, 1986.
Copi - Gould, Kortárstanulmányok a logikaelmélet kérdéseiről. Gondolat, Bp. 1985.
Gottlob Frege, Logikai vizsgálódások. Osiris, Bp. 2000.
W. V. O. Quine, A tapasztalattól a tudományig. Osiris, Bp. 2002.
Csaba Ferenc, (szerk.), A matematika filozófiája a XXI. század küszöbén. Osiris, Bp. 2003.


Ismeretelmélet, nyelvfilozófia

A tantárgy célja, hogy megismertesse a hallgatókat az ismeretelmélet alapkérdéseivel, illetve történeti és elméleti bevezetést nyújtson a nyelvfilozófiába mint a modern filozófia egyik alapvető diszciplínájába.. A kollokvium feltételezi a főbb ismeretelméleti és nyelvfilozófiai problémák elemző feldolgozását és az adott probléma története szempontjából releváns filozófiatörténeti művek ismeretét. A tárgyalandó fő ismeretelméleti és nyelvfilozófiai kérdések a következők: szkepticizmus, a tudás fogalma, észlelés és érzékelés, a priori és empirikus tudás, az igazolás elméletei és az igazság fogalma, nyelv és megismerés, a nyelv-probléma az európai filozófiai hagyományban, a modern filozófia "nyelvi fordulata", a jelentés a mai filozófiában, a nyelv természetéről folytatott viták; a nyelvi cselekvés.

Tankönyvek, kézikönyvként használható szakirodalom:

Forrai Gábor (szerk.), Mitől igazolt egy hit?. Osiris, Bp. 2002.
J. Kim - E. Sosa, Epistemology: An Anthology. Blackwell, Malden, Mass, 2000.
D. M. Rosenthal, The Nature of Mind. OUP, Oxford, 1991.
Kelemen János, A nyelvfilozófia rövid története. Áron Kiadó, Bp. 2000
Farkas K. - Kelemen J., Nyelvfilozófia. Áron Kiadó, Bp. 2002.


Filozófiatörténet 1.

A tantárgy anyaga az antik (görög) filozófia történetét öleli fel a kezdetektől Platónig a következő témakörök szerint:
Preszókratikus filozófia (Általános nyelvi és gondolkodásbeli jellemzői, alapfogalmai. Milétoszi iskola. Püthagoreusok. Parmenidész, Zénón, Melisszosz. Empedoklész. Anaxagorasz. Atomisták)
A szofisztika (A rétorika, logika és a nyelvre történő reflexió kezdetei. A "természetes/konvencionális" ellentétpár. Prótagorasz homo mensura-tétele. Gorgiasz a nemlétezőről. Az Anonymus Iamblichi morálfilozófiája. A Disszoi Logoi.)
Szókratész
Platón

Tankönyvek:

G. S. Kirk - J. E. Raven - M. Schofield, A preszókratikus filozófusok. Atlantisz, Bp. 1998.
Steiger Kornél (szerk.), A szofisták. Atlantisz, Bp. 1993.
A. E. Taylor, Platón. Osiris, Bp. 1997.


Filozófiatörténet 2.

A tantárgy anyaga Arisztotelész filozófiáját és a hellénisztikus filozófiát tartalmazza a következő témakörök szerint:
Arisztotelész (A Corpus Aristotelicum. Kategóriák. Szillogisztika. A tudományos kutatás alapfogalmai és módszere a Második Analitika alapján. Metafizika. Természetfilozófia. Lélekfilozófia. Etika, politika)
A hellénisztikus filozófia három irányzata: epikureusok, sztoikusok, szkeptikusok

Tankönyvek:

Sir David Ross, Arisztotelész. Osiris, Bp. 1996.
A. Long, Hellenisztikus filozófia. Osiris, Bp. 1997.


Filozófiatörténet 3.

A tantárgy az antik filozófiai ismeretekre támaszkodva bevezetést nyújt a 2. és a 15. század közötti filozófiai gondolkodásba. Áttekintést ad a korszak főbb jellemzőiről, a hellén műveltségi terület (az oikumené) közös filozófiai nyelvéről, a késő antik filozófiai irányzatok (a neoplatónizmus és a kommentátorok), a patrisztikus filozófia, valamint az arab és zsidó filozófia problémáit és kölcsönhatásait, súlypontban a latin skolasztikával. Központi probémaként tárgyalja a kinyilatkoztatott vallások megjelenését a hellénisztikus filozófia kontextusában, majd hit és tudás viszonyát, amely mindhárom filozófiai kultúrában lényegi kérdéssé válik.
A tantárgy célja, hogy a hallgatók elsajátítsák a periódus logikai, nyelvfilozófiai, metafizikai, pszichológiai, természetfilozófiai és analitikus teológiai problémáit és alapgondolait. Az elsajátítandó tananyag a következő témaköröket öleli fel.
A császárkor filozófiai iskolái, különös tekintettel a platónizmusra. Patrisztikus filozófia: a transzcendencia, a teremtés és a megváltás fogalmai. Az egységes emberi természet. A filozófiai és a teológiai antropológia. Órigenész, órigenizmus (evagrianizmus), Jusztiniánusz és az antiórigenista álláspontok. Trinitológia és krisztológia a nikaiai zsinattól a II. konstantinápolyi zsinatig (553). A párhuzamosan megjelenő neoplatónikus filozófia és a kommentátorok: a "porphyrioszi szemantika", Plótinosz és Proklosz metafizikája. Az intelligibilis és az ontológiai rend. Augustinus kegyelemtana és időfogalma. Boethius filozófiai és teológiai módszere. Kinyilatkoztatás és a filozófia új viszonya Anselmusnál. Az ontológiai istenérv és a satisfactio-tan. Abaelardus szándék-etikája. Az erény-etika és a teológiai etika. A skolasztikus módszer. Aquinói Tamás: a teológia, mint tudomány. Létezés és lényeg viszonya. Az Öt út. 1277 és az új természetfilozófia. A 14. szd. nyelvfilozófiai teológiája. A skolasztika felbomlása: Cusanus. A humanizmus (Ficino), valamint a reformáció új filozófiaképe.

A kollokvium feltételezi a Biblia bizonyos könyveinek, Philón, Órigenész, Plótinosz, Vazul, Nysszai Gergely, Augustinus, Anselmus, Aquinói Tamás, és Cusanus egyes műveinek ismeretét. A bibliográfiát a mindenkori syllabusz részletezi.
Feltételezi továbbá a Filozófiatörténet I. és II. tárgyak elvégzését.
Óraszáma: heti 2 óra előadás, melyhez heti 2 óra szövegfeldolgozó szeminárium kapcsolódik.

Tankönyvek, kézikönyvként használható szakirodalom:

The Cambridge History of Later Medieaval Philosophy. szerk. N. Kretzmann, A. Kenny, J. Pinborg, Cambridge, 1982.
P. V. Spade, Thoughts, words and Things: An introduction to Late medieval logic and semantic theory.
Chr. Stead, Filozófia a keresztény ókorban, ford. Bugár M. István, (Budapest: Osiris, 2002)
R. T. Wallis, Az újplatónizmus ford. Buzási G. (Budapest: Osiris, 2002)


Filozófiatörténet 4.

A tantárgy a XVII-XVIII. századi filozófiát öleli fel. Montaigne-től és Bacon-től a klasszikus német filozófia megjelenéséig. Célja, annak bemutatása, hogy mi az alapja és mik a következményei az újkori filozófia fő képviselői által hangsúlyozott új kezdetnek, s miben nyilvánul meg a régebbi gondolkodási keretek átalakítása. Értelmezést nyer a szokásos megkülönböztetés racionalisták és empiristák között. Középpontban a következő kérdések állnak: mennyiben fogadják el a XVII. sz. gondolkodói (Descartes, Locke, Leibniz és Spinoza) az új filozófiai gondolkodás paradigmájául a matematika és a mechanika forradalmian új módszereit, illetve a XVIII. sz. filozófusai (Berkeley és Hume, Diderot, Voltaire és Rousseau, Lessing, Wolff és Crusius) hogyan viszik tovább az előző század törekvéseit.

Tankönyvek, kézikönyvként használható szakirodalom:

Wolfgang Röd, Hagyomány és újítás a filozófiában. Áron, Bp. 2003.
Wolfgang Röd, Die Philosophie der Neuzeit 1. Von Francis Bacon bis Spinoza. Beck, München, 1999.
Wolfgang Röd, Die Philosophie der Neuzeit 2. Von Newton bis Rousseau. Beck, München, 1984.
John Cottingham, The Rationalists. OUP, Oxford, 1988.
R. S. Woolhouse, The Empiricists. OUP, Oxford, 1988.


Filozófiatörténet 5.

A tantárgy célja a filozófiatörténet XVIII. század végétől a XIX. század közepéig terjedő korszakának feldolgozása. A tárgyalt szerzők és vonulatok: Kant, a német idealizmus (Fichte, Schelling, Hegel), Feuerbach, Marx, Kierkegaard. A tantárgy Kant kopernikuszi fordulatát és a német idealizmus hozzá kapcsolódó kibontakozását mutatja be, a hangsúlyt a kanti kritikai filozófia és az idealizmus közti kontinuitásra helyezve, majd megismertet a hegelianizmus legjelentősebb kritikusaival. Eligazítást nyújt e filozófiatörténeti korszak fogalomvilágában, nyelvezetében, világlátásában, elsősorban olyan fogalmak tükrében, mint "kriticizmus", "dogmatizmus", "tudománytan", "természetfilozófia", "azonosságfilozófia", "rendszer", "abszolútum".

Áttekintő művek, tankönyvként használható irodalom:

R. Kroner, Von Kant bis Hegel. Mohr, Tübingen, 1961.
E. Cassirer, Das Erkenntnisproblem in der Philosophie und Wissenschaft der neueren Zeit. Bde II-III. Wiss. Buchgesellschaft, Darmstadt, 1974.
N. Hartmann, Die Philosophie des deutschen Idealismus. De Gruyter, Berlin, 1960.
R. Brandt - Th. Sturm (szerk.), Klassische Werke der Philosophie. Von Aristoteles bis Habermas. Reclam, Leipzig, 2002.
K. Ameriks, (szerk.), The Cambridge Companion to German Idealism. Cambridge Universiy Press, Cambridge, 2000.
F. C. Beiser (szerk.), The Cambridge Companion to Hegel. Cambridge University Press, Cambridge, 1993.
R. C. Solomon - K. M. Higgins (szerk.), The Age of German Idealism (Routledge History of Philosophy, vol. VI), Routledge, London - New York, 1993.
K. Löwith, Von Hegel zu Nietzsche. Der revolutionäre Bruch im Denken des 19. Jahrhunderts. Hamburg, Meiner, 1981. 8. kiad.
Deutscher Idealismus. Geschichte der Philosophie in Text und Darstellung. szerk. R. Bubner. Bd. 6. Reclam, Stuttgart, 1978.


Filozófiatörténet 6.

A tantárgy célja, hogy eligazítást nyújtson a 19. és a 20. századnak a hegelianizmus fölbomlását követő főbb filozófiai irányzatai között és átfogó képet mutasson be róluk. A tantárgy a következő irányzatok főbb vonásait tekinti át: életfilozófia, historizmus, neokantianizmus, neoskolasztika, fenomenológia, egzisztencializmus, neomarxizmus és kritikai elmélet, pozitivizmus, a nyelvi fordulat, a Bécsi Kör filozófiája, pragmatizmus, analitikus filozófia, a mindennapi nyelv filozófiája, hermeneutika. A tantárgy különálló módon foglalkozik a XX. század két legjelentősebb gondolkodójának, Wittgensteinnek és Heideggernek az életművével.

Áttekintő művek és szöveggyűjtemények:

Twentieth-Century Continental Philosophy. szerk. R. Kearney (Routledge History of Philosophy, vol. VIII), Routledge, London - New York, 1994
R. Kearney - M. Rainwater (szerk.), The Continental Philosophy Reader. 1998.
R. Brandt - Th. Sturm (szerk.), Klassische Werke der Philosophie. Von Aristoteles bis Habermas. Reclam, Leipzig, 2002.
David West, An Introduction to Continental Philosophy. Polity Press, Cambridge, 1996.
John Hospers, An Introduction to Philosophical Analysis. 4. kiadás, London - New York, Routledge 1997.
Altrichter Ferenc (szerk.), A Bécsi Kör filozófiája. Gondolat, Bp. 1972.
The Linguistic Turn. Recent Essays in Philosophical Method. szerk. és bevezető Richard Rorty. The University of Chicago Press, Chicago - London, 1967.
R. Thurnher - W. Röd - H. Schmiedinger, Die Philosophie des ausgehenden 19. und des 20. Jahrhunderts. Beck, München, 2002.
Joseph Bleicher (szerk.), Contemporary Hermeneutics: Hermeneutics As Method, Philosophy and Critique. Routledge & Kegan Paul, London, 1980.
Jean Grondin, Einführung in die philosophische Hermeneutik. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1991. Magyar kiadás: Bevezetés a filozófiai hermeneutikába. ford. Nyírő Miklós. Osiris, Budapest, 2002.
Manfred Frank, Was ist Neostrukturalismus? Suhrkamp, Frankfurt/Main, 1984.
Herbert Spiegelberg, The Phenomenological Movement. A Historical Introduction. Nijhoff, The Hague, 1960. 3. javított és bővített kiadás 1982.
L. Kolakowski, Main Currents of Marxism. OUP, Oxford - New York, 1978, I-III köt.


Társadalomfilozófia 1.

A tantárgy az újkor társadalom-, politika-, vallás-, jog- és morálfilozófiájának ma is ható hagyományáról ad áttekintést a XVII. századtól a XIX. század végéig. A következő klasszikus filozófusok ide vonatkozó tanításait dolgozza fel: Hobbes, Locke, Spinoza, Montesquieu, Hume, Rousseau, Burke, Condorcet, Constant, Tocqueville, Kant, Herder, Hegel, Fichte, Marx, Mill.

Tankönyvek, kézikönyvként használható szakirodalom:

Tuck: Hobbes. Atlantisz, Bp. 1998.
Dunn: Locke. Atlantisz, Bp. 1992.
Shklar: Montesquieu. Atlantisz, Bp. 2000.
Ludassy Mária: Négy arckép. Rousseau, Condorcet, valamint a kötetek elő- ill. utószavaként szereplő kommentárok. Szépirodalmi, Bp. 1989.


Társadalomfilozófia 2.

A tantárgy a 20. századi társadalomfilozófia legfontosabb eredményeinek áttekintése öt témakörben. Az első témakör a társadalomtudományok módszertani problémáira irányul: mindenekelőtt a módszertani naturalizmus és antinaturalizmus, valamint a módszertani individualizmus és kollektivizmus kérdéskörére (G. H. von Wright, J. W. N. Watkins, S. Lukes). A második egységbe a cselekvéselméletek tartoznak (C. G. Hempel, D. Davidson, G. H. von Wright). A harmadikba a politika- és jogfilozófia képviselői (J. Feinberg, J. Rawls, M. Sandel). A negyedik témakör az elméleti szociológia fontos műveit tartalmazza (T. Parsons, G. C. Homans, P. L. Berger-Th. Luckmann, J. Elster). Az ötödikbe reprezentatív történelemfilozófiai szövegei kerültek (A. C. Danto, R. G. Collingwood, E. O. Wright - A. Levine - E. Sober, G. A. Reisch).

Áttekintő művek és szöveggyűjtemények:

Csontos László (vál.), A racionális döntések elmélete. Osiris - Láthatatlan Kollégium, Bp. 1998.
Elster, J., A társadalom fogaskerekei. Osiris Kiadó, Bp. 1997.
Feinberg, J., Társadalomfilozófia. Osiris Kiadó, Bp. 1999.
Felkai G. - Némedi D. - Somlai P. (szerk.). Olvasókönyv a szociológia történetéhez. I-II. Új Mandátum Kiadó, Bp. 2000.
R. E. Goodin - Ph. Pettit (szerk.), Contemporary Political Philosophy. An Antology. Blackwell, Oxford, 1997.
Huoranszki Ferenc (szerk.): Modern politikai filozófia, Osiris - Láthatatlan Kollégium, Bp. 1998.
D. Little. Varieties of Social Explanation. Westview Press, Boulder, 1991.
G. MacDonald - Ph. Pettit, Semantics and Social Science. Routledge and Kegan Paul, London, 1981.
M. Martin - L. C. McIntyre (szerk.), Readings in the Philosophy of Social Science. The MIT Press, Cambridge, Mass. 1995.


Etika

A tantárgy átfogó képet nyújt az erkölcsfilozófiáról. A vizsga anyaga klasszikus etikai értekezések gyűjteménye, az ókortól napjainkig. A legfontosabb szerzők Platón, Arisztotelész, Descartes, Shaftesbury, Mandeville, Reid, Kant, Bentham, Nietzsche, Moore, MacIntyre. Az előadások az etikai kérdéskörök szisztematikus bemutatását nyújtják, s ebbe illesztik be a klasszikus szövegeket. A témakörök két csoportra oszlanak. Az elsőben a normatív etikák alapvető típusai kerülnek bemutatásra, nevezetesen az erény-etikák, a kötelesség-etikák és a következmény-etikák. Az utóbbiak részét képezi az értékelméleti probléma tárgyalása. A másik témakör az etika ismeretelméleti, ontológiai és motivációelméleti problémáit öleli fel. Itt a következő felosztás évényesül: etikai intellektualizmus, etikai racionalizmus, etikai emotivizmus és etikai szkepticizmus. A szemináriumok egy-egy szerző, korszak vagy irányzat feldolgozását nyújtják a klasszikus szövegek elemzésére támaszkodva.

Áttekintő művek és szöveggyűjtemények:

M. W. Baron - Ph. Pettit - M. Slote: Three Methods of Ethics. Blackwell, Oxford, 1997.
V. J. Bourke, History of Ethics. I-II. Image Books, New York, 1970.
R. J. Cavalier - J. Gouinlock - J. P. Sterba (szerk.), Ethics in the History of Western Philosophy. The Macmillan Press, London, 1989.
Hársing László, Bevezetés az etikába.Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1995.
Hársing László, Az európai etikai gondolkodás. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2001.
Hársing László, Irányzatok az etika történetében (Szemelvénygyűjtemény). Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2001.
A. MacIntyre, A Short History of Ethics. Routledge and Kegan Paul, London, 1967.
H. Sidgwick, Outlines of the History of Ethics. Macmillan and Co., London, 1896.


Metafizika

A tantárgy célja, hogy megismertesse a hallgatókat a metafizika alapkérdéseivel. Ennek módja részben a főbb metafizikai problémák elemző feldolgozása, részben az adott probléma története szempontjából releváns filozófiatörténeti művek olvasása. A tárgy ennek megfelelően tartalmaz mind szisztematikus, mind problématörténeti elemeket. A tárgyalandó fő kérdések a következők: a tulajdonságok és az esszencializmus, tárgyak és személyek azonossága, idő és változás, modalitások, szabad akarat, okság, tér, idő és változás, istenérvek, materializmus, idealizmus, dualizmus, valamint a tudatfilozófia metafizikai aspektusú kérdései. Ezen túl e témakörben említést kell tenni a metafizika lehetőségéről illetve értelmességéről folytatott vitákról.

Tankönyvként használható irodalom:

Huoranszki Ferenc, Modern metafizika. Osiris, Bp. 2001.
J. Kim - E. Sosa, Metaphysics: An Anthology. Blackwell, Malden, Mass. 1999.
P. Van Inwagen, - D. W. Zimmerman, Metaphysics: The Big Questions. Blackwell, Oxford, 1998.


Esztétika

A tárgy az esztétika történetébe és mai problémakörébe vezet be.

Schiller: A naiv és szentimentális költészetről, in: Esztétikai írásai, Helikon, 1962., 281-336.
Athenaeum-töredékek, in: August W. Schlegel és Friedrich Schlegel Válogatott esztétikai írásai, Gondolat, 1984. 261-357.
Johann Gottlieb Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről, in: uő., Az erkölcstan rendszere, Budapest 1976.
Hegel: Esztétikai előadások, I., Akadémiai Kiadó, 1980. 1-120.o
Nietzsche: A tragédia születése, Európa, 1986.
Dilthey: A hermeneutika keletkezése, in: Uő.: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban, Gondolat, 1974. 469-495.
Lukács György: Levél a "kísérlet"-ről, ajánlott: Uő.: Esztétikai kultúra, in: Ifjúkori művek, Magvető, 1977.
Benjamin: A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában, in: Uő : Kommentár és prófécia, Gondolat, 1969., vagy Uő: Tapasztalat és szegénység, in: Angelus Novus, Helikon, Bp. 1980. 735-745.      
M. Heidegger: A műalkotás eredete, Európa, 1988.
H.-G. Gadamer: Igazság és módszer, 135-149., 191-218. old. Gondolat, 1984.
Max Black: "Metaphor", in: Max Black: Models and Metaphors, Ithaca, N. Y.: Cornell, 1962, pp. 25-47
magyarul: uő.: "Metafora", Helikon 1990/4
Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása. Művészetfilozófia,Enciklopédia Kiadó, Budapest, 20032
Arthur C. Danto: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet?, Atlantisz Kiadó, Budapest, 1997
Donald Davidson: "What Metaphors Mean", in: uő: Inquiries into Truth and Interpretation, Oxford University Press, New York, 1984, pp. 245-264
magyarul: uő.: "Amit a metaforák jelentenek", ford.: Barta András, Théleme 1998/4-1999/1, 39-55. old.
Richard Shusterman: Pragmatista esztétika, Kalligram, Pozsony, 2003


Vallásfilozófia

A vallásfilozófia tanegység tematikusan két fő részre oszlik: 1). történeti vallásfilozófia; 2). szisztematikus vallásfilozófia. A történeti rész fő szakaszai a következők: a). A nyugati filozófiai gondolkodás vallásfilozófiai vonatkozásainak áttekintése a görög gondolkodás kezdeteitől a 20. század végéig. b). Ebben kiemelt szerepet játszanak a középkori vallásfilozófiai gondolkodás formái; a klasszikus német filozófia vallásfilozófiai fejleményei Leibniztől kezdve, Kant, Schleiermacher, Fichte, Schelling, Hegel, Feuerbach és Marx vonatkozó munkáin keresztül Kierkegaard-ig és Nietzschéig. c). Az ateizmus története a görög kezdetektől a 20. század végéig; d). A kortárs vallásfilozófia fejleményei a kontinentális (elsősorban német és francia), illetve az angolszász gondolkodásban. A szisztematikus vallásfilozófia önmagában is két részre oszlik. a). Az első részben a szisztémafelfogás történeti paradigmái szerepelnek, amilyen a középkori skolasztika rendszerei, a lebnizi-wolffi preklasszikus vallásfilozófia, a hegeli rendszeres vallásfilozófia, az újskolasztika rendszerező kísérletei, illetve a kortárs angolszász vallásfilozófia törekvései. b). A második részben a vallásfilozófia rendszeres tárgyalása szerepel, amelynek kérdései a hagyományos megfogalmazás szerint "Isten léte és tulajdonságai". E rendszeres megközelítés alapja a vallásfilozófiai aporiának nevezett alapkérdés, amely a vallásfilozófiai ismeret általános problémáját veti fel. A tanegységhez tartozó előadások és szemináriumok a fenti tematikát egy-egy kiemelt szempont szerint tekintik át.

Tankönyvként használható irodalom:

Brian Davies, Bevezetés a vallásfilozófiába. ford. Rakovszky Zs. és Vassányi M., Kossuth, Bp. 1990.
Etienne Gilson, A középkori filozófia szelleme. ford. Turgonyi Z., Paulus Hungarus, Bp. 2000.
P. L. Quinn - Ch. Taliaferro (szerk.), A Companion to Philosophy of Religion. Blackwell, London.
Richard Schaeffler, Religionsphilosophie. Karl Alber, Freiburg - Müchen, 1983. (a könyv magyar fordítása 2003-ban lát napvilágot az Osiris kiadónál).
Richard Swinburne, Van Isten?. ford. Vassányi M., Kossuth, Budapest, 1998.
Gerardus van der Leeuw, A vallás fenomenológiája. ford. Bendl Júlia et al., Osiris, Bp. 2001.


Történelemfilozófia

A tantárgy célja a történelemkoncepciók áttekintése a filozófia történetében (késő antikvitás, középkor, felvilágosodás, XIX. század) és a mai történelemfilozófiai vitáknak a feldolgozása. Filozófiatörténeti szempontból a következő témakörök állnak a középpontban: a klasszikus német filozófia történelemfilozófiája; a XIX. és XX. századi szubsztantív történelemfilozófiák idealista és materialista változatai (köztük a történelmi materializmus); historicizmus és antihistoricizmus, kritikai és analitikus történelemfilozóia. További cél a történeti megismerés kérdéskörének feldolgozása különös tekintettel a történelmi magyarázat problémájára. A kollokvium feltételezi a következő szerzők történetfilozófiai szempontból releváns műveinek ismeretét: Augustinus, Vico, Kant, Herder, Fichte, Schelling, Hegel, Marx, Nietzsche, Windelband, Dilthey, Lukács, Croce, Collingwood, Popper, Danto, White.

Tankönyvként használható irodalom:

R. G. Collingwood, A történelem eszméje. Gondolat, Bp. 1987.
K. Löwith, Világtörténelem és üdvtörténet. Atlantisz, Bp. 1997.
Iggers, A német historizmus. Gondolat, Bp. 1988.
Kelemen János, Az ész képe és tette. Atlantisz, Bp. 2000.
Csejtei Dezső et al. (szerk.). Ész, élet, egzisztencia IV. Történelemfilozófia. Pro Philosophia Szegediensi, Szeged, 1994.
Gerald Allan Cohen: Karl Marx's Theory of History. A Defence. Princeton University Press, Princeton N.J. 1978.
Miklós T. - Orthmayr I. (vál.), A történelem filozófiája. ELTE BTK Társadalomfilozófia és Etika Tanszék 1997. (A következő szerzők szövegeit illetve szövegrészleteit tartalmazza: Vico, Kant, Condorcet, Fichte, Schelling, Hegel, Comte, Droysen, Benjamin, Collingwood, Bultmann).


Politikai filozófia

A tantárgy a XX. századi és kortárs politikai filozófia képviselőivel, irányzataival és vitakérdéseivel ismerteti meg a hallgatókat. Rendszeres módon feldolgozzuk a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben megújult politikai filozófia eredményeit és az újabb fejleményeket. A XX. századi politikai filozófusok című, folyamatos gyakorlaton a hallgatók egy ötven fős listáról választhatják ki az őket érdeklő szerzőket Hannah Arendttől R. P. Wolffig. Néhány további szeminárium témája: Az igazságosság és a jó élet viszonya; Az Internet politikai filozófiája; A politikai fogalom- és eszmetörténet módszerei; Egyéni racionalitás és társadalmi igazságosság; Politikai ideológiák és ideológia-elméletek; A politikum fogalma; Identitáspolitika és feminizmus; Kommunitarizmus és republikanizmus; Zöld politikai filozófia.

Tankönyvként használható irodalom:

Alain Renaut (szerk.), Histoire de la philosophie politique. IV. köt.: Les critiques de la modernité politique; V. köt.: Les philosophies politiques contemporaines. Calmann-Lévy, Párizs, 1999.
Jean E. Hampton, Political Philosophy. Westview, Boulder, Colorado, 1997.
Luc Ferry - Alain Renaut, Philosophie politique. I-III. köt. PUF, Párizs, 1984.
Walter Reese-Schaefer, Politische Theorie heute: Neuere Tendenzen und Entwicklungen. Oldenbourg, München, 2000.
Adam Swift, Political Philosophy: A Beginner's Guide to Students and Politicians. Polity, Cambridge, England, 2001.
Jonathan Wolff, An Introduction to Political Philosophy. OUP, Oxford, 1996.
Walter Reese-Schaefer, Grenzgötter der Moral: Der neuere europaeisch-amerikanische Diskurs zur politischen Ethik. Suhrkamp, Frankfurt a. M., 1997.