[MaFLa] A Magyar Filozófiai Szemle publikációs felhívása 2017

Zsuzsanna Mariann Lengyel lengyelzsm at gmail.com
Tue May 9 20:56:49 CEST 2017


*A Magyar Filozófiai Szemle 2017-re tervezett számainak témái*

*2. Ismeretelmélet és normativitás*

Bár az ismeretelméletet hagyományosan normatív diszciplínának szokás
tekinteni, ez a gondolat az utóbbi időszakban érezhetően fontosabbá vált.
Ebben több tényező is közrejátszott. Először is a naturalista programot és
az annak nyomán színre lépő megközelítéseket – mint az
igazolás-megbízhatóság elméletét – részint éppen a normatív aspektus
elhanyagolása miatt érték bírálatok. Ez felveti a kérdést, hogy a
naturalista ismeretelméletbe beilleszthető-e a normatív szemléletmód, és ha
igen, hogyan. Másodszor az erény-episztemológia szerint, melynek modelljéül
az újabb keletű erény-etikák szolgálnak, a hagyományos ismeretelméleti
kérdések – például, mi a tudás, mikor igazolt egy hit – az episztemikus
erényekre való hivatkozással válaszolhatók meg. Harmadszor, új lendületet
kapott a hit etikájának programja, mely olyan kérdéseket feszeget, hogy
milyen episztemikus kötelességeink vannak, mikor vagyunk felelősek
tévedéseinkért, milyen mértékben gyakorolhatunk ellenőrzést hiteink felett.
A tematikus blokkban ilyen, és hasonló, az ismeretelmélet normatív
aspektusával kapcsolatos témákban várjuk az írásokat.

(Beküldési határidő: 2017. május 15.)

*3. Anima separata*

A testtől megkülönböztetett, attól elválni képes lélek platóni felfogása
első látásra aligha népszerű a kortárs filozófiában. Ugyanakkor a
*pszükhé *platonikus
hagyománya olyan kérdések gazdag kincsestára, amelyek alaposabban megnézve
ma is érdeklődésre tarthatnak számot mind történeti, mind szisztematikus
szempontból. Hiszen a platóni írásokban, az ezekhez kapcsolódó
kommentárirodalomban és különösen az újplatonikus értelmezésekben olyan
sokrétű és szerteágazó lélekfilozófiai koncepciókkal találkozunk, amelyek
nemcsak a középkori és reneszánsz elméletekben élnek tovább, de az újkorban
is erőteljesen hatnak. A platóni elmélet így – minden kritika dacára –
életerős kortársa a descartes-i *res cogitans*nak, sőt a szubjektum
szubsztanciális egységét felszámoló hume-i tanoknak és a kanti filozófiának
is. Úgy tűnik, a lélek platóni felfogása a szubjektum archeológiájának
olyan primordiális rétege, amelyet az ismételt elrugaszkodási kísérletek
dacára sem tudhatunk soha egészen magunk mögött. Búvópatakként mindig is
jelen volt, s különböző alakváltozatokban ma is kérdéseket vet fel a lélek
halhatatlansága, a léleknek a testhez fűződő ambivalens viszonya, az
*embodiment,* a (pszicho)szomatikus élmények széles skálája vagy akár a
testen kívüli tapasztalatok lehetősége is.

(Beküldési határidő: 2017. július 1.)

A tematikus rovatokba szánt írások mellett, folyamatosan, bármilyen
filozófiai témában várunk tanulmányokat.

A kéziratokat a <MagyarFilozofiai.Szemle at btk.mta.hu> címre kérjük.
A Magyar Filozófiai Szemle szerkesztősége
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <http://phil.elte.hu/archives/mafla/attachments/20170509/20faeaee/attachment.html>


More information about the MaFLa mailing list