[MaFLa] Fenomenológia_Műhely_A_ritmus_Ignácz_Ádám

Kenéz László kenez.laszlo at gmail.com
Thu Jan 21 21:06:53 CET 2010


A Fenomenológia Műhely következő alkalmán, 2010. január 28-án, 17 órai
kezdettel Ignácz Ádám tart előadást "Zene, idő, ritmus" címmel az ELTE
BTK Filozófia Intézet (1088 Budapest, Múzeum krt. 4, "i" épület) Bence
termében. Az előadás absztrakja csatolva, illetve alább olvasható.


Ignácz Ádám: Zene, idő, ritmus - megközelítések

Absztrakt


"A zene az idő művészete". "A zene az idő ábrázolásának eszköze." A
közgondolkodásban élő ilyen és ehhez hasonló kijelentések
következményeképpen zene és idő kapcsolatát természetesnek, magától
értetődőnek szokás tételezni. Talán ennek köszönhetően is, de az
mindmáig nagyon kevés (az utóbbi két-három évtizedben valamivel több)
tudományos munka született, amely a szóban forgó kérdéskört
boncolgatná, tehát az idő és zene tulajdonképpeni összefüggéseire
kérdezne rá.

A zenei idővel kapcsolatos írásművek többsége ráadásul mit sem
változtatott a Moritz Hauptmann, majd Hugo Riemann nagy
összefoglalásai révén már a 19. század második felében kialakult
megközelítésmódon, amely a problémát lényegében a ritmus és a metrum
fogalmaira, azok zenében betöltött szerepére szűkíti.

A ritmus valóban elsődleges fontosságú paramétere a zenének, hiszen
végső soron valamennyi zenei paraméter ritmikusan szervezett, sőt már
az egyes zenei hang is ritmikai sajátságokat mutat, hiszen rezgéseinek
periodikussága, ütemessége különbözteti meg a zajtól. A ritmus
ráadásul olyan, a zene befogadásához nélkülözhetetlen érzetekért
felelős, mint pl. a sebességérzet, vagy a tagolt mozgás érzete.

Kérdés azonban, hogy a ritmus és a metrum zenében betöltött
funkciójának megértésével kielégítő és megnyugtató választ kapunk-e a
zenei idő működésének mikéntjére vonatkozólag, és közelebb férkőzünk-e
maguknak a zeneszerzőknek az időről való gondolkodásához.

Azoknak a zeneszerzőknek az idő-felfogásához, akik legkésőbb
Beethovent követően belátni kényszerültek: a tonális zenei nyelv
mindinkább egyfajta, az idő irreverzibilitását feltételező
teleologikus szemléletmóddal kerül összefüggésbe, s a zenei nagyformák
(pl. szonáta és szimfónia) - Michael Theunissen szavait idézve - "a
sikerült élet képmásaivá" merevednek, azaz a születés, fejlődés,
küzdelem és megdicsőülés (diadal) fogalmai mentén szerveződő történeti
sémát követik. A IX. szimfónia öröksége valamennyi 19. századi és 20.
századi eleji alkotó vállára mázsás teherként nehezedett.

Nem véletlenül válhattak Gurnemanz Pasifalhoz intézett szavai ("Látod
fiam, térré lesz itt az idő") utólag egy egész zenetörténeti korszak
mottójává: a tonalitással (és Beethoven "állításával") szembeni, talán
épp Wagnerrel elkezdődő évszázados küzdelem egyúttal a lineáris zenei
idővel, vagy: a zenére rátelepedő "valós", történeti idővel való
küzdelmet is jelentette. Végül ez a - kétes sikerű -  küzdelem
irányította rá előbb a muzsikusok (pl. Webern), később pedig a
zenetudomány figyelmét a zenehallgató Karlheinz Stockhausen által
Erlebniszeit-nak nevezett, "belső" idejére; így mára mind pontosabb
képet alkothatunk arról is, hogy a zene különböző komponensei miképpen
befolyásolják, alakítják a zenehallgatás közben megszülető időérzetet.
-------------- next part --------------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: FM_20100128_Ignacz.pdf
Type: application/pdf
Size: 41948 bytes
Desc: not available
URL: <http://phil.elte.hu/pipermail/mafla/attachments/20100121/d68edf52/attachment.pdf>
-------------- next part --------------
_______________________________________________
MaFLa - Hungarian philosophers' mailing list
Archives & Help: http://phil.elte.hu/mafla


More information about the MaFLa mailing list