[MaFLa] fenmenologia_muhely_aprilis

Fenomenológiai Egyesület info at fenomenologia.hu
Sun Apr 20 01:06:19 CEST 2008


2008. április 24-én 18.00 órai kezdettel az ELTE BTK Filozófia Intézet
Bence termében, a Fenomenológia Műhely keretében Olay Csaba tart
előadást, 'Gadamer és a nem tárgyi összefüggések fenomenológiája'
címmel.

Az előadás korreferense: Fehér M. István

Az előadás absztraktja:

"Könyvemben megkísérlem kidolgozni Gadamer filozófiájának
alapgondolatát, amennyiben azt állítom, hogy filozófiai hermeneutikája
a nem tárgyi összefüggések fenomenológiája. Gadamer hermeneutikájában
bizonyos értelemben háttérben marad ez a gondolat, amelyet túlzás
nélkül alapgondolatának lehet nevezni. A gondolat általában véve
minden értelmezést igénylő képződmény létezési módjára és
megragadhatóságára vonatkozik, és azt mondja ki, hogy az ilyen
képződmények egy pontosítandó értelemben nem tárgyi összefüggések. Ez
a kifejezés minden értelmezést igénylő képződmény szerkezetét nevezi
meg, és azt hangsúlyozza, hogy az ilyen képződmény nem fogható fel
megfelelő módon, ha tárgynak tekintjük. Gadamernél ezt a szerkezetet
paradigmatikusan a szöveg mint komplex értelemalakzat képviseli, s
ezért a megértésre és értelmezésre vonatkozó elemzései annak
leírásaként értelmezhetők, hogy miként válik egy ilyen
értelemösszefüggés hozzáférhetővé a megértés folyamán. A dolgozat
ennek a gondolatnak vizsgálja különböző aspektusait Gadamer művében,
kezdve korai tanulmányoktól, különös tekintettel a kiemelkedő főműre,
az Igazság és módszerre, egészen a késői tanulmányokig. A disszertáció
részletesen tárgyalja a főmű fontos témáit, egyebek között a
művészetfelfogást, a szellemtudományok értelmezését és a nyelviség
hermeneutikai koncepcióját.

Gadamer gondolkodásának szinte minden mozzanata összefüggésbe hozható
a nem tárgyi jelleg különböző aspektusaival. A téma már megjelenik a
korai írásokban, elsősorban mint a saját élet élésével szembeni
távolság hiánya, ami Arisztotelésznél a gyakorlati tudás elemzésében
játszik nagy szerepet. A történetiség taglalása továbbá megmutatja,
hogy történeti szituációnk nem tudatosított módon meghatároz
bennünket, és kiemeli a történetiség elemzését a historizmus
kritikájának kontextusában. A nem tárgyi jelleget érvényesíteni lehet
a szövegértelmezés területén is, ahogy az egészében vett nyelvhez való
viszonyunkban is. A szövegek mint paradigmatikus értelmezést igénylő
értelemalakzatok olyan összefüggésnek bizonyulnak, amelyet újra és
újra értelmezése juttat érvényre, de amely nem rögzíthető végleges
határozottsággal. Nem tárgyinak nevezhető egy ilyen összefüggés, mivel
csak a megértés erőfeszítése alapján válik adottsággá."

Korreferátum:

"Gadamer és a megértés fenomenológiája Gadamer számos helyen tartja
magát Husserl örökösének, a Heidegger által létrehozott hermeneutikai
fenomenológia folytatójának; gondolkodásának a fenomenológiával való
összefüggésére azonban szisztematikus jelleggel nemigen tér ki. A
következőkben az összefüggés megvilágítására két szempontot szeretnék
javasolni.

1. Ismert – és a gadameri hermeneutika önértelmezésének szerves részét
alkotja –, hogy Ga­da­mer kérdésfeltevése nem normatív. Mint írja:
„Alapjában véve nem valami­féle módszert javasolok, hanem leírom azt,
ami van." Amikor Gadamer a preskripció helyett a deskripcióra helyezi
a hangsúlyt, határozottan a feno­me­no­lógiához kapcsolódik, s ennek
tudatában is van, hiszen épp azt veti Betti szemé­re: „A
feno­me­no­lógia iránti furcsa ellenérzés az, ami itt meg­té­veszti az
érdemes kuta­tót" (IM 1, kiad., 351.).­ Fő műve jelentős részében
Gadamer azt vizsgál­ja, hogyan megy végbe a meg­értés, más szóval
hogyan történik meg? (S a mű eredeti címe, Verstehen und Geschehen
éppen ezt az összefüggést volt hivatva előtérbe állítani.) Amit
Gadamer az Igazság és módszer legjellegzetesebb részeiben nyújt, ily
módon nem jogosulat­lanul a „megértés fenomenológiá­jának" nevezhető.
Mi történik akkor, amikor megértünk? (Pl. megváltozunk, érint minket
az, amit megértünk.) Közelebbről szemügyre véve azt mond­hat­juk:
Gadamer megértésfeno­meno­lógiai vizsgáló­dá­so­kat folytat. Megértés
és történés eközben kétféle módon is is kapcsolatba kerül egymással:

a) a mű azt vizsgálja, mi történik akkor, amikor megértünk valamit,
nem pedig azt, hogyan, milyen szabályok szerint kell a megértésben
eljárnunk;

b) s egy ilyesfajta vizsgálat keretében magát a megértést is
(úgyszólván másodfokon) egyfajta történésként fogja fel. Ha
Wittgenstein-nél a jelentés használatelméletéről szokás beszélni,
akkor ennek mintájára mondhatjuk: Gadamernél a megértés
történéselméletével van dolgunk.

Kissé husserliánusabban úgy is fogalmazhatunk: Gadamer azt vizsgálja,
hogyan „adó­dik" a megértés (a „minden princípiumok principiuma"
értelmében: a  fenomé­neket úgy kell venni, ahogy azok adódnak, ám
egyúttal ama határok között is, ahogy azok adód­nak). Történés és
adódás – illetve megértés és adódás – között ilyenformán nyomban
„adódik" egy közvetlen összefüggés. Gadamernél használja a „megértés
fenoménje" kifejezést, és már Heidegger is beszélt fenomenológiai
megértés-fogalomról (amit pedig ezen elnevezés alatt leír, később a
hermeneutikai megértés-fogalomként válik majd ismertté).

2) A „nem tárgyi összefüggések" Olay Csaba által előtérbe állított
fogalma ugyancsak alkalmas kiindulópontot kínál Gadamer
hermeneutikájának a husserli fenomenológiával való összeve­té­sére. Ha
meg­gondoljuk, hogy intencionális aktus és intencionális tárgy
Husserlnél messze­me­nő­en összefügg egymással, hogy tárgy csak a
vonatkozó intencionális aktusban adódik vagy konstituálódik, akkor az
aktusfüggetlen tárgy fogalma jelentését veszti. Ebben az értelemben
amit Husserl fenomenológiája jó részben nyújt, ugyancsak jellemezhető
a „nem tárgyi összefüggések" fogalmával. Továbbvezető kérdésként vetem
fel a „nem tárgyi összefüggések" fogalmának Kantra illetve német
idealizmus azonosságfilozófiájára való alkalmazhatóságát. Hiszen a
maga módján itt is fönnáll a „Kein Objekt ohne Subjekt"-elv."

MFE




More information about the MaFLa mailing list