Oktatási programok

A Doktori Iskola által hirdetett oktatási programok

Analitikus filozófiai program
(vezetője Zvolenyszky Zsófia habilitált egyetemi docens)

Az akkreditációt 1995-ben "B" programként nyerte el. Jelentősége és szükségessége abból adódik, hogy a jelenkori filozófiai kultúrának a fenomenológia és a hermeneutika mellett egyik meghatározó irányzata az analitikus filozófia, mely ma a legszélesebb spektrumban képviseli a filozófia hagyományos diszciplináris felosztását. Vannak diszciplínák (például a filozófiának a szaktudományokhoz legközelebb álló ágai), melyeket csak az analitikus filozófia keretében művelnek.
Bár a modern filozófia áramlatai közül az analitikus filozófiának van Magyarországon a legkevesebb hagyománya, ma már - bizonyos előzményeknek köszönhetően, melyek az ELTE filozófia szakán folyó képzéshez kapcsolódnak - több nemzetközileg is elismert képviselője van. A doktori képzés jóvoltából pedig a fiatal (25-35 éves) generáció is színre lépett.
A program gerincét a következő diszciplínák alkotják: nyelvfilozófia, analitikus történetfilozófia, morálfilozófia, metafizika, elmefilozófia, ismeretelmélet.

Antik filozófiai program
(vezetője Steiger Kornél, CSc, professor emeritus)

A program 1995-ben indult, s a görög-római antikvitás és az ókori kelet filozófiatörténetének témakörében vesz fel évente két-három doktoranduszt.
Megindítására és akkreditálására abból a megfontolásból került sor, hogy az antik filozófiatörténet tanulmányozása a Kar legrégibb hagyományai közé tartozik. A program azt a szigorúan szöveg közeli mű-központú értelmezést igyekszik követni, melynek kezdeményezője a Karon folyó filozófia-oktatásban Simon Endre volt.
A program oktatói igyekeznek kiaknázni azt a hagyományt, amely szerint az ókori szövegek eleve kommentárokkal olvasandók. A hallgatók közvetlenül szembesülhetnek azzal a ténnyel, hogy a kommentált szöveg olvasása és értelmezése újabb kommentárok megalkotásához és bizonyos régebbi kommentárok elvetéséhez vezet, hogy tehát az antik filozófiától elválaszthatatlan a klasszikus filozofémák recepciójának története. Ennek felismerésével sajátítják el azt a képességet, hogy egyszerre fogalmazzanak meg új értelmezéseket, s bontsák le az örökölt hipotéziseket. A program másik alapelve, hogy a szövegértelmezés fogásainak elsajátításától elválaszthatatlan az antik nyelvekben való elmélyülés.

Esztétikai program
(vezetője Bacsó Béla, DSc, egyetemi tanár)

Az esztétikai doktori program 1995-ben önálló doktoriskolaként ("A" programként) kezdte pályafutását és később integrálódott a filozófiai doktoriskolába, de önálló profilját továbbra is megőrizte. Alapításakor két összefüggő alapelv volt irányadó, s ezek választást is jelentettek a különböző lehetséges doktoriskolai profilok között. Az első elv az volt, hogy a program nem meghatározott kutatási területre, ill. irányzatra korlátozza a doktoranduszok fölvételét, hanem minden olyan színvonalas és megalapozott művészetelméleti tárgyú doktori tervvel jelentkező hallgató fölvételt nyerhet, akinek képzését az Esztétikai Tanszék illetve a belőle kinövő Művészettudományi és Médiaelméleti Intézet széles skálájú tanári kara (esetenként speciális kérdésekre külső oktatókat is bevonva) vállalni tudja. A program ily módon nem egy tanszék - mint kutatóműhely - munkájába kívánta bevonni a doktoriskolai hallgatókat, hanem a tudományos és képzési szolgáltatásra, a jelentkezők igényeinek kiszolgálására helyezte a hangsúlyt. A második elv az volt, hogy a doktoriskolai képzést speciális képzésnek kell felfogni, amely nem az egyetemi képzés egyszerű meghosszabbítása hasonló feltételek mellett. Tehát nem egy az egyetemi szinthez képest tovább mélyített és gazdagított általános képzési program volt a cél (bár, a hallgatók igényeinek megfelelően mintegy melléktermékként ez is megvalósult), hanem a tervezett disszertációk problémaköréhez igazodva alakult a kínálat. Ez a kínálat természetesen a diszciplína általános keretei között marad, így például nagy helyet foglal el benne a művészetfilozófia története. De ha egy hallgató például kert-esztétikai disszertáción dolgozik, akkor megkapja a lehetőséget, hogy a XVIII. századi esztétikának ezt a vonatkozásait tanulmányozza. A program nagy jelentőséget tulajdonít az egyéni konzultációknak, a témavezető és a doktorandusz szoros együttműködésének, valamint szükség esetén külső konzulenseket is bevon. A képzés gerincét tehát az egyéni, tutoriális jellegű konzultációk jelentik, amelyek során a doktorandusz témavezetője irányításával a disszertáció témáján dolgozik. Minden félévben kötelezően teljesítendő legalább egy ilyen konzultációs óra; a teljesítés feltétele a félév végén megrendezett házi konferencián való részvétel, ahol minden doktorandusz 20 perces előadás keretében mutatja be, meddig jutott kutatásaiban az adott félévben. A kötelező konzultációs órák mellé elméleti és történeti kurzusok közül lehet választani, ezek lehetnek előadások vagy szövegolvasó szemináriumok, kínálatuk félévről félévre változik.
Az iskola működése szempontjából igen nagy jelentősége a koppenhágai Kierkegaard kutató központtal és a Hong-könyvtárral közösen létrehozott Kierkegaard kutatóhelynek, mely egyben a doktori képzés infrastrukturális centruma.
Az esztétikai doktoriskolában megalapítása óta (1995) harminchat disszertációt védtek meg sikerrel (sikertelen védés nem fordult elő), ezek közül kilenc könyvformában is megjelent, illetve megjelenik. 2003 óta tizennyolc disszertáció megvédésére került sor.

http://esztetika.elte.hu/phd

Fenomenológiai program
(vezetője Ullmann Tamás, CSc, egyetemi docens)

A program 1993-tól része a doktori képzésnek. Alapítója Tengelyi László DSc, egyetemi tanár, aki az Intézet korábbi professzoraként (egyben 2001-ig az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék vezetőjeként), jelenleg pedig a wuppertáli egyetem tanáraként jelentős szerepet játszott és játszik a nemzetközi fenomenológiai mozgalomban. A program fontosságát az adja, hogy a fenomenológia nem egyszerűen a XX. századi filozófiai iskolák egyike, hanem az ún. kontinentális filozófiai irányzatok közös kiindulópontja. A kortárs filozófiában és a XX. század egészének gondolkodásában meghatározó szerepet játszik és számos társadalomtudományi és humántudományi iskola számára is termékenynek bizonyult a fenomenológiával való érintkezés. A Fenomenológia Program elindítására és akkreditálására az adta az okot, hogy a fenomenológia mint filozófiai irányzat az egész kortárs szellemtudományban meghatározó módon jelen van.
A fenomenológiai programra támaszkodva jött létre a Magyar Filozófiai Társaság Fenomenológiai, majd pedig Vallásfilozófiai Szekciója. Jórészt a program hallgatóinak köszönhetően, és természetesen az oktatók támogatásával, jött létre 2005 őszén a Magyar Fenomenológiai Egyesületet, amely azóta a magyar filozófiai közélet egyik meghatározó szerepelője lett. Szintén a doktoranduszok kezdeményezésére született meg a fenomenológiai irányultságú egy fenomenológiai Aspecto c. folyóirat.

Film-, média- és kultúraelméleti program
(vezetője György Péter, DSc, egyetemi tanár).

A program a jelenkori kultúra kutatásának vezető központja az ELTE Bölcsészkarán. A programnak otthont adó Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet oktatói a hazai film- és médiatudomány jeles képviselői, akik a tudományos kutatás mellett gyakorlati szakmai tevékenységet is folytatnak. A program tudományos hátterét egyszerre képezik az olyan hagyományosabb diszciplínák, mint a film- vagy televízió-történet, a műfajelméletek vagy a nyilvánosságtörténet csakúgy, mint a kortárs kultúratudományok vagy a vizualitás új elméletei. A program számára fontos a kultúra jelentésképzési folyamatainak társadalmi beágyazottsága és a tudást létrehozó és újratermelő technológiák politikuma. Fontosnak tartja a jelenkori kultúra vizsgálata során a diszciplínák közötti átjárást. A bölcsészkari hagyományoknak megfelelően nagy figyelmet szentel a film és a média textuális, illetve esztétikai aspektusainak, mely megközelítéseket természetes módon kapcsolja össze az analóg és digitális tartalmak előállításával, technológiáival és szabályozásával kapcsolatos kutatásokkal. A befogadás-esztétika klasszikus aspektusai mellett fontosnak tartja a kortárs kultúra használatának, illetve fogyasztásának vizsgálatát. A Doktori Program partneri, illetve szakmai kapcsolatban áll a legjelesebb hazai tudományos és szakmai műhelyekkel, továbbá hosszú távú együttműködéseket tervez neves külföldi egyetemekkel. Az oktatók és a doktoranduszok intenzív közös műhelymunkáját tekinti az oktatási-kutatási tevékenység kulcselemének.

http://emc.elte.hu/phd/

Hermeneutikai program
(vezetője Fehér M. István, akadémikus, egyetemi tanár)

A program a doktori képzés 1993-as akkreditációja óta működik Fehér M. István akadémikus vezetésével, s a fenomenológiai programhoz hasonlóan úttörő szerepet játszott Magyarországon a kortárs filozófiai gondolkodáshoz való felzárkózásban. Megindítására annak a megfontolásnak az alapján került sor, hogy a hermeneutika a kortárs filozófiai kultúra egyik meghatározó irányzata. A kortárs filozófiai klímában a hermeneutika igen fontos szerepet játszik, hiszen a humán tudományok benső összefüggéseinek integratív szemléletmódjához alapvetően járul hozzá. Emellett általános filozófiai jelentőségét az adja, hogy a filozófia szövegekben kristályosodik ki: legyen bár szó ontológiáról, ismeretelméletről, etikáról, vagy a filozófiatörténet bármelyik korszakáról: mindenütt szövegekkel van dolgunk, melyek értelmezést, elsajátítást, kapcsolódást követelnek - ám a cáfolat vagy kritika is csak a szövegek előzetes megértésének fényében termékeny. A hermeneutika a filozófián belül és kívül - többek között az esztétika, a szociológia, a jogelmélet, a politológia, a tudományfilozófia, a kommunikációelmélet, a pszichiátria területén és számos egyéb érintkező szakterületen - komoly és tartós hatást gyakorol. A hermeneutikának a (természet-) tudományok számára adódó jelentősége abban áll, hogy a hermeneutikai gondolkodás tudatosítja, reflektálja azt az életösszefüggést, amelybe maguk a tudományok is beágyazódnak, mint a mindenkori emberi tevékenység adott társadalmi-közösségi formái.

A program három fő aspektus köré szerveződik. Először: a hermeneutika történeti szempontból való áttekintését tűzi ki célul, mindenekelőtt a XIX-XX. századi fejlemények fényében, a romantikából kiindulva a német szellemtörténeti hagyományon és a fenomenológián keresztül Heideggerig, Gadamerig és a mai francia törekvésekig. Másodszor: szisztematikus szempontból tárgyalja a hermeneutika gondolatkörnek a különböző filozófiai és szaktudományos diszciplínák számára való relevanciáját: hermeneutika és teológia, hermeneutika és etika, hermeneutika és esztétika, hermeneutika és irodalomelmélet, hermeneutika és tudásszociológia, hermeneutika és fenomenológia, hermeneutika és nyelvfilozófia, hermeneutika és a humántudományok kapcsolatát. A harmadiki terület a hermeneutika jelenkori önreflexiója.

Logika és tudományfilozófia program
(vezetője E. Szabó László, DSc, egyetemi tanár)

Az 1993-ban akkreditált program a nemzetközi jelentőségű logika-tudós, Ruzsa Imre logikai iskolájából nőtt ki. A program kurzus- és kutatási témakínálatának fókuszában a logika és a formális eszközökre támaszkodó analitikus tudományfilozófia, elsősorban a matematika és a fizika filozófiája áll, beleértve a nyelvfilozófia és a formális szemantika számos problémakörét, valamint a tudományfilozófiával összefüggő episztemológiai és metafizikai kérdéseket is. A program interdiszciplináris jellegénél fogva egyaránt nyitott olyan magyar vagy külföldi diákok számára, akik vagy filozófiából vagy valamely, a program profiljához illeszkedő tudományágból MA/MSc diplomával rendelkeznek. A képzési program rugalmasságával és erős tutoriális jellegével igyekszik áthidalni az előzetes tanulmányokban mutatkozó sokszínűséget. A programban fontos szerepet játszik a Logika Tanszéken folyó két, heti rendszerességű logika és matematikafilozófia illetve elméleti filozófia szeminárium.
A képzési program teljes egészében teljesíthető angol nyelven is: a kurzusok, valamint a különböző diszkussziós csoportok, szemináriumi összejövetelek és konzultációk nyelve angol, minden olyan esetben, ha a résztvevők között van külföldi hallgató.
A doktori képzési program sok szempontból harmonizál a 2010-től indított, magyar és angol nyelven folyó logika és tudományelmélet MA szak képzési programjával. A két program együtt egy nemzetközileg is figyelemre méltó graduális képzési programot alkot a logika és annak tudományfilozófiai alkalmazásai területén.

http://phil.elte.hu/logic/logic-phd.html

Etika és politikai filozófiai program
(vezetője Olay Csaba, DSc egyetemi tanár)

A Bence György által alapított és jelenleg Ludassy Mária, a Széchenyi-, Bibó- és Lukács díjjal kitüntetett tudós által vezetett program 1993 ősze óta működik, s a következő három célt tűzi maga elé: a modern normatív elméletek és az ezekre vonatkozó kurrens interpretációk, viták ismertetése; az európai és észak-amerikai politikai filozófia történetének teljes körű áttekintése; a modern politikai filozófiában használatos elemzési és érvelési technikák elsajátítása. A programban részt vevő hallgatók átfogó műveltséget szereznek a politikai filozófiában; alaposan megismernek egy szűkebb szakterületet, és színvonalas kutatómunkával bizonyítják, hogy képesek az elsajátított tudás kreatív használatára. A program különösen fontos szerepet játszott és játszik a határon túli magyar filozófusok és politológusok doktori képzésében.

Újkori filozófiai program
(vezetője Boros Gábor, DSc, egyetemi tanár)

Az 1999-ben Boros Gábor tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével megalakult Újkori Filozófia Program intézményes bázisául az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék, illetve azok az újkori filozófiával foglalkozó kutatócsoportok szolgálnak, amelyek a Tanszékhez kapcsolódva már 1997 óta folyamatosan működtek. A program koncepcionális alapját a filozofálás eredendően történeti jellegéről való meggyőződés alkotja, amely szerint "szisztematikus" filozófiai kérdésekre adott termékeny filozófiai válaszok végső soron a valóságos történeti filozófiákkal párbeszédben születhetnek csak meg. A program ezért nyitott minden kortárs filozófiai irányzat számára. Ezt a végzett doktoranduszok jelenlegi orientációja is bizonyítja, akik ugyanabból a történeti korszakból, Descartes filozófiájából kiindulva részint az analitikus filozófia, részint a fenomenológia irányában tájékozódnak. Az újkori filozófiai programban találnak otthonra azok a doktoranduszok is, akik olyan irányzatok fogalmi eszközeit igyekeznek kutatásaik során felhasználni, melyek nem tartoznak egyik nagy kortárs "szisztematikus" doktori programhoz sem.
A program tematikusan a következő kérdéscsoportokat öleli fel: az újkori filozófia értelmezésének fő típusai; a XVII. század filozófiai gondolkodása; a felvilágosodás; Kant és a német idealizmus; a filozófia története Hegeltől Nietzschéig; a tudományos filozófia programjának különböző változatai.

 

Interkulturális filozófia program

(vezetője Ruzsa Ferenc, DSc, egyetemi tanár)

Az interkulturalitás gyűjtőfogalom, magába foglalja a) más kultúrák elemeinek értelmezését a mai, modern szemlélettel (pl. a tibeti buddhista logika interpretációja a szimbólikus logika eszközeivel); b) egy más kultúra és az európai kultúrkör valamely történeti érintkezését (pl. a konfucianizmus korai jezsuita recepciója, a neoplatonizmus és az upanisad-filozófia kölcsönhatása) c) két Európán kívüli civilizáció közötti kapcsolatot (pl. a védikus tűzáldozat a singon buddhizmusban) d) két kultúra elemeinek kontrasztív elemzését, esetleges kapcsolat vizsgálata nélkül  (pl. az atom fogalma az antik és az ind tradíciókban). E sokféleség miatt a legáltalánosabb keretet szolgáltató tantárgyak csak a kurzusok orientációját adhatják meg, konkrét tartalmuk a doktoranduszok kutatási témájának megfelelően alakul. Éppen ezért itt a feldolgozandó szakirodalmat sem lehet előre meghatározni, erre csak a konkrét kurzus meghirdetésekor van lehetőség.

Néhány nagyobb kultúrkör (India, Kína, Tibet, iszlám) esetében azonban kidolgozott óraleírásokat is megadunk.

 

Művészettörténet program

(vezetője Rényi András, DSc, egyetemi tanár)

 

Vallástudomány program

(vezetője Déri Balázs, DSc, egyetemi tanár)